A könny és a szerelem édestestvér.
Nem szerelem, ami egy könnyet se ér.
Ki soha nem sírt, soha nem szeretett,
Mert a könny és a szerelem egyszerre született.
Rád gondolok titokban,
Szerelem tüze lángol arcomban,
Szeretnélek látni, gondolatban veled szállni.
Karodba belebújni, s a magánytól elbúcsúzni!
Mit ér ezer szó, mely nem tőled, hallható.
Mit ér a sok csillag, ha nem veled látható.
Mit érnek az órák, mit érnek a percek,
Ha mindezek nélküled telnek.
SzeretIek, mint pingvin a fagyot. SzeretIek, mint virág a napot. Szeretlek, mint virslit a kutya, ha mással járnál, megütne a guta. 40 fokos lázzal nyomom az ágyat, De nem a betegség kínoz, hanem a bánat. A bánat, hogy nem vagyok Véled. A bánat, hogy nem látlak Téged! Azt mondod jó velem, de már szédül a fejem! Azt mondod a szíved az enyém lett, de más a szó és más a tett!
Olyan szomorú mindig egyedül lenni,
Valakit mindig hiába keresni. Valakit várni, ki nem jön többé,Valakit szeretni titokban örökké! Evezz, evezz az élet tengerén. Ki ne köss a bánat mezején. Legyen erőd tovább evezni, A boldogság szigetén kikötni.
Addig vagy boldog, amíg van aki szeret, Aki a bajban megfogja a kezed Hogy milyen fontos is volt neked, Csak akkor tudod, ha már nincs veled!
Elvitted tőlem a napot, A holdat és minden csillagot. Többé szivárványt sem láthatok, Nem mámorítanak illatok. Nélkülük még elvagyok, De nélküled én meghalok. Hogyha patak partján szomorú fűzfa volnék, alkonyatkor szépen rád hajolnék, s füledbe súgnám altató mesémet és százszor elmondanám, hogy SzeretIek!! Akkor a legelviselhetetlenebb valakinek a hiánya, mikor mellettünk ül és tudjuk, hogy sohasem lehet a miénk.
Nehéz az élet, sok a bú, a bánat, örömünk alig van, de örüljünk a mának! Szívemben a remény izzik, parázslik! Tán gondolsz rám, várok Rád: Most és mindhalálig! Az a legszerelmesebb szív, mely nem tűr karcolást, mely inkább vérzik, mint szeressen mást. Könnyes szemmel a hívásod várom,A fájdalom ajtaját magamra zárom. Bújtass el, hisz egyedül fázom, S lelkedben szeress, ha néha hiányzom!
Meghal a remény és meghal a lélek, Egyszer még sajnálni fogod, mi semmivé lett. Ekkor már késő, meghalt a lélek: Szeretlek Téged amíg csak élek... Míg veled nem lehetek, a szívemmel kísérlek. Vigyázok rád, őriznélek; tudd: én már csak érted élek! Amikor megláttalak nem kellett más, te voltál nekem a szívdobbanás, úgy vártam rád, ahogy még soha senki más, mégsem jött el az a szerelmes láz.
Nem írom azt, hogy szeress, azt se, hogy gondolj rám, mert, ha nem vagyok a szívedbe vésve, úgyis hiába mondanám.
Ne sírj ha gyötör a bánat,
csak kinevetnek ha sírni látnak.
A te fájó szíved nem lesz attól könnyebb és
Csak nagyon kevés ember érdemli a könnyed!!
Az ember erős, de a szíve megszakad, ha azt, akit szeret, szeretni nem szabad.
Nem tudlak és nem is foglak elfeledni, kár, hogy így kellett megtanulnom szeretni.
Sajnos nem ismerjük fel a pillanat valódi értékét egészen addig, amíg emlékké nem válik..
Legyünk csak barátok: mintha szárnyakat adtál volna,de azt mondtad tilos vele repülnöm....
Összetörted a szívem. Most én török össze valamit, ami a tiéd ! ;)
Mikor elment, minden álmom úgy hullt szét, annyit sírtam már, hogy sírni sem tudnék. Még mindig fáj, és mégis érte megérte ....
*veszekedés után:*
fiú : bocsánat!
lány : fogd meg ezt a poharat..
fiú : * megfogja. *
lány : most dobd a padlóra. !
fiú : ledobtam, összetörött .. és?
lány : most mond meg neki hogy ' Bocsánat ', és figyeld, hogy összeszedi-e magát....:/
Bárcsak több lehetnék, mint emlék..
Bármit megadnék azért h ne csak a múltja egy darabkája legyek, hanem az élete része. Az első szerelmem volt, de ma már csak fájdalom maradt belőle......itt üzenem neked drága, h a szívemben neked mindig volt van és lesz helyed, NAGYON HIÁNYZOL!!